Anyagát tekintve a
fedeles kötött kapu általában keményfából - cserefából, tölgyfából -
faragott, de készült kőből és téglából is. A fából faragottak népművészetünk
értékes darabjai. Szerkezete archaikus, csapolással vagy zsilipezéssel
szerkesztették egybe. Három oszlopszerű kapuláb a kis- és nagykaput fogja
közre. Ezt fenn a homlokgerenda vagy szemöldökfa kapcsolja össze, melyet
heveder vagy hónaljkötés erősít meg. Erre kerül a prizma alakú tetőszerkezet
galambbúggal vagy anélkül, melyet díszesebb zsindellyel fednek. ...
A mértanias motívumok a régebbiek, a virágmotívumok
elterjedése - akárcsak a népművészet más ágában - a reneszánszra vezethetők
vissza, és az újabb kapukon gyakoribbak. Ugyancsak gyakran kerül
díszítményként a Nap és a Hold stilizált ábrája a kaputükörre vagy a
szemöldökfára, mint jelkép.
A Csíki Székely
Múzeum tizenhat felállított kapuját 1970-1980 között gyűjtötték be. A munkatársak közreműködésével az akkori múzeumigazgató, a
néprajzos János Pál gondoskodott felállításukról.
A zetelaki Szabó János és Dobai
Apollónia 1882-ben állított oszlopos kapuja is itt van. A zábén faragott
oszlopok szögletesek és a kontyfán fejeződnek be keresztdíszítéssel. A
kaputükör faragott, a kötéseken a napmotívum díszeleg. A kontyfa
geometrikus díszítésű és a csiga ép, jól kidolgozott. A galambdúc zsindelyzete díszes, de az idő nagyon megviselte.
A csíki székely katolikus, és nem csak a kapuja hirdeti
ezt. Az udvarhely vidéki kapuktól sokban különbözik; más a kaputükör, a
kötések, a kontyfa, a méretek és a méretarányok.
Farkas Irén, muzeológus
A fedeles kötött kapu vagy
galambbúbos, galambdúcos kapu a köztudatban „székelykapu”-ként honosodott meg.
E kaputípus állítása azonban
más európai nép építészetében is ismert, a középkorban gyökerező hagyomány. A
magyarlakta területeken általánosan elterjedt volt, mely a századfordulón
csaknem teljes egészében a Székelyföldre szorult vissza s itt maradt fenn
napjainkig, meglehet ezért tudatosult sajátosan székely építészeti darabként.
Erdélyben a románság és a
szászok népi architektúrájában is létező építmény, szerkezetében csekély
eltérésekkel, funkciójában azonos, díszítményükben jól elkülöníthetőek.
Kialakulásával kapcsolatban a magyar néprajztudományban sok a vitatott kérdés s
két, egymással szembenálló elmélet alakult ki: egyrészt a régi keleti
hagyományokból való származtatás, másrészt az európai kultúrkörből való
eredeztetés.
Legelső írásos említése,
képzőművészeti ábrázolásai a XVII. századtól maradtak fenn. A Csíkban fellelhető
kapuk közül a legrégebbiek a kozmási parókia kőből rakott 1768-as évszámú
fedeles kötött kapuja, valamint Csíkszépvízen Fazakas Ignác 1799-ből datált
faragott fedeles kötött kapuja, melynek felirata már töredezett, nehezen
olvasható.
Anyagát tekintve a fedeles
kötött kapu általában keményfából - cserefából, tölgyfából - faragott, de
készült kőből és téglából is. A fából faragottak népművészetünk értékes
darabjai. Szerkezete archaikus, csapolással vagy zsilipezéssel szerkesztették
egybe. Három oszlopszerű kapuláb a kis- és nagykaput fogja közre. Ezt fenn a
homlokgerenda vagy szemöldökfa kapcsolja össze, melyet heveder vagy hónaljkötés
erősít meg. Erre kerül a prizma alakú tetőszerkezet galambbúggal vagy anélkül,
melyet díszesebb zsindellyel fednek. A tenyésztett fiatal galambok húsát szokták
radinába vinni. (A gyermekágyas anya első meglátogatása).
Rendeltetését tekintve a
kiskapu a gyalogosoknak, a nagykapu a szekereknek épült, s ennek megfelelően
méretei rendkívül arányosak. Régi mértékegységben számolva a kiskapu fél öl
széles, egy öl magas, a nagykapu két öl nyílású, hogy egy megrakott szekér jól
beférhessen rajta. (Egy öl= 1,86 - 1,89 m).
A kiskapu alacsonyabb állása
miatt külön szemöldökfát kapott, föléje a kaputükör kerül. Ez lehet egyszerű
rácsozat, fűrésszel kimetszett cifrázat, egyfából faragott fatábla. A nagykapu
íve lehet félkörív és patkóív. A csíki kapuknál ez utóbbi elterjedtebb, amit
hevederrel, hónaljkötéssel kapcsolnak a "kapuzábéhoz, bálványokhoz" illetve a
szemöldökfához. Díszítmény a kapulábakra és a kaputükörre kerül. Ezek lehetnek
egyszerű mértanias minták vagy virág- és növénydíszek. A mértanias motívumok a
régebbiek, a virágmotívumok elterjedése - akárcsak a népművészet más ágában - a
reneszánszra vezethetők vissza, és az újabb kapukon gyakoribbak. Ugyancsak
gyakran kerül díszítményként a Nap és a Hold stilizált ábrája a kaputükörre vagy
a szemöldökfára, mint jelkép.
Faragásuk archaikus technikával
készül, lapos vagy vésett, domború faragással. Faragómesterei a falu ügyeskezű
faragói, nemegyszer maga a gazda. Ritkán kerül rá mesterjegy, ritkán derül fény
a mester személyére. A kapulábakat összekötő szemöldökfára kerül a felirat. Ez
általában a kapu állíttatójának nevét és készítésének dátumát jelöli. Ugyancsak
ide kerültek a portát óvó, a rontás ellen védő szállóigék, feliratok, mint az:
„Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek”.
A XVII-XVIII. századi feliratok
gyakran latin, a későbbiek magyar nyelvűek.
A csíki kapuk archaikus
jellegűek, díszítetlenek vagy csak kevés díszítmény van rajtuk.
A Csíki Székely Múzeum tizenhat
felállított kapuját 1970-1980 között gyűjtötték be, állíttatta a munkatársak
közreműködésével az akkori múzeumigazgató, a néprajzos János Pál. Eredetileg az
egész megye kapuanyagát bemutatni szándékozó szabadtéri kapukiállítás
többségében csíki kapukat mutat be.
