Csergő Bálint

A fényképek a kapufaragó tábor alkalmával készültek.

Kovács Piroska

A festés elsősorban tartósította a fát, védte a faragványt, egyben az Udvarhely vidéki székelykapu jellemzője volt. A tartósítás szándéka találkozott az udvarhelyszékiek díszítőkedvével, valamint azzal a körülménnyel, hogy a túlnyomóan növényies díszekhez társulhatott a színezés.

A festés további célja a színhatás és figyelemkeltés, a motívumok kiemelése, kihangsúlyozása volt. A színekkel való kiemelést a legjobban a kontyfa csipkézeténél figyelhettük meg, ahol az elemek körvonalait csak a véső beveréssel rajzolták ki. A festés után az egész dísz megőrizte anyagszerűségét. A siker nem maradt el, mert a festett kapuk jelentését nemcsak a szemlélők, hanem a szakemberek is gyakran vitatták. A színeknek jelentésük volt. Kezdetben csak a piros színt használták a kapufestésben, amelyhez később társult a kék, majd a zöld, azután a fehér szín. Századunk húszas évei előtt készült faragott székelykapukon, ha csak később újra nem festették azokat, nyomát sem találtuk sárga, fekete, lila, barna, szürke, ezüst, arany színeknek, sem pedig a színek kétféle árnyalatának.

A népi faragók egészen századunk negyvenes-ötvenes évéig a kapu egyetlen motívumát, elemét sem festették csak úgy ötletszerűen és nem is törekedtek a természeti színek utánzására. A hagyományos színek 1830-tól kezdődően jelentek meg.

Piros színnel festették az indaszárakat, a korongokat, a tulipánok sziromleveleit, a címerkeretet, a koszorúk és a bogyók szárait, a madár csőrét, szemét, lábát és a bóbiták (egy-egy vagy két-két) korongját, napkorongok és rozetták küllőit, külső vagy belső karikáit, a rozetták sugarait, az oszlopdísz és palmetta leveleinek hajlatait, a csigák vájatait, a peremhornyolat vonalát, betűket és számokat.

Kék színekkel (búzavirágkék vagy sötétebb kék) festették a kontyfa (szemöldökfa) csipkézetének a párkányzatig terjedő terét, a madár testét.

Zöld színnel a madár szárnyait festették.

Szabályosan váltakozó piros és kék színekkel festették a sugaras szirmú virágmotívumok sziromleveleit (közepük piros, kék, zöld). Közéjük később a fehéret is bevitték.

Szabályosan váltakozva kék és zöld színekkel az indázat leveleit, a koszorú levélkéit festették.

1896-ban készült Bíró János oszlopos kapuja. Ezt eredeti színében próbálja bemutatni Malonyai könyve. Élénk, rikító a színezete. A rajzon a kisebb motívumok színe összemosódik, a kapu összhatásában veres színű.

Milyen volt a festett kapu a múlt században és századunk elején?

Az inda, a tulipánok, a csillagok színe veres. A rózsafélék közepe kék, a sziromlevelek pirosak, zöldek. A hármaslevél általában kék, néha zöld, fehér pettyekkel díszítve, a koszorúk, levélfüzérek levelei zöldek, vagy egyik kék, másik zöld. Ha bogyó is van rajta, az piros. A kontyfa csigájában az inda színe mindig zöld, és nem piros. A címerkeret piros. Huszka ékes többszínű rozettáról ír: az alsó rozetta piros, kék, zöld, fehér színű. A háromszög csillaga kék körben nemzeti szín: piros, fehér, zöld. A galambok kék színűek és nem fehérek. A kötéldísz piros, fehér vonalakkal, a lóheredísz kék, fehér pontokkal. Egyes kapukon a galambokat és a leveleket fehérrel pontozták.

Általában kifestették a kis- és nagykapu körívének alsó részét kékkel, ritkábban pirossal. Ez a festés kihajlott a kapuzábéra a vésett vonalig. A vizsgált kapunkon a kapuívek alsó része kékre van festve. Bár többször is újrafestették ezt a kaput, úgy tűnik, hogy a hagyományos színeket megőrizték: a talapzati rózsa kék, az indaszárak veresek, a levelek, levélfüzérek zöldek, a tulipánok, rózsák pirosak, a csillagvirágok kékek. A rozetta többszínű: fehér, piros, kék, zöld. A címerkeret, a felírás betűi váltakozóan pirosak és kékek.

Régen a festést a kapufaragók végezték. Az emlékezet csak annyit őrzött meg, hogy a régi festékek azért voltak annyira színtartóak, mert földfestéket használtak. A vulkanikus eredetű Hargita hegyvonulatból nyerték a festékek alapanyagát. Dr. Kós Károly felsorol néhány festékföldet: a meggyszínt, a bordópirosat vaspátos anyagból, a kéket egy palából, a zöldet rézgálicos földkéregből nyerték. Ezeket megégették, megtörték, de készítési módjuk nem ismeretes a falunkban. Ma bolti festéket használnak, ezért már rövid időn belül lehetetlen színűekké válnak a festett kapuk.

Újabban kísérletek történnek arra, hogy a kereskedelemben kapható porfestéket egyharmados arányban kötőanyaggal (fehérenyv) keverik, és ezzel festik a kapukat.

Váltakozva piros, kék, zöld festékekkel a csillag és csillagvirág elemeit, a kettős tulipán belső és külső elemeit, a középminta összetevőit, az oszlopdísznek az előbbiekben nem említett elemeit (a törzs kivételével, amely rendszerint festetlen maradt, de a rácsavarodó szalag piros volt), a madár karmaiban tartott kosár elemeit, sugaras szirmú virágok járulékos részeit, a kontyfa (szemöldökfa) párkányzatának vájatait, domborulatait-festették.

A fehér színt keveset használták, inkább csak egyes elemek kiemelésére, vagy más színektől való elválasztására használták néhány motívumnál. A fehér túl erős...