Készül a székelykapu

Lukács Sándor, Zetelaka 1907: Egyszer egy ember azt mondta: neki ilyen kapu kéne. Jól van, meg van értve. Lerajzoltam, s osztán meg es csináltam! l880-tól kezdték csinálni, amióta Fenyéden feltűnt egy jó faragó ember. S azelőtt feltűnt Kadicsfalván ez a Kovács Benedek, ő kezdte itt a környéken a kapucsinálást. Utána, ahogy ő meghalt, utána került Fenyéden egy olyan faragó, mint ő, az ő utánzatát folytatta. Dávid Mózesnek hívták. Az unokája még most es csinálja.

Dávid Mózes, Fenyéd 1922: A kapukészítés előtt megnézem az anyagot. Ha olyan, akkor nem vállalom el. Erőst bogos fából és különösen cserefából nagy dolog azt kidolgozni. Háromszor annyit dolgozik az ember, mégis kivitele nem az a finom tölgyfáé. A tölgyfát Kondorból, a Gyepesiből hozzák. Igaz, nem tart annyi ideig, mint a cserefa, de az is kitart 200 évet, ha gondozzák. Téli vágott? Holdtöltekor, újságkor vágott? Én erre nem szoktam adni, nem vagyok erről meggyőződve.

A kaputükör a zábéban A kontyfán dolgoznak az ácsok.
Papp Ferenc, Malomfalva 1930 (PF): Olyan 40-45-50 centiméter átmérőjű fákra van szükség a kapuzábéknak. A régi időkben a kapuzábékot egyetlen tőkéből faragták, kézzel, viszont ennek az volt a hátránya, hogy a bélrész benne maradt, és könnyen repedezett. Ma pedig gáteren hasítjuk el ezeket a tőkéket, s így gazdaságosabb, egyetlen tőkéből két darab, s jobb minőségű fát lehet előállítani. Azt a fát gáteren kihasítjuk, tizenöt centiméteres fokosságra, pallók lesznek belőle, azt lehetőleg még akkor leszegeljük és léc közé rakjuk, hogy száradjon. Tulajdonképpen legalább két-három évet kellene álljon a fa, hogy a kellő szárazsági fokot elérje, hogy később az illesztéseknél ne deformálódjék. Sajnos, erre nincsen lehetőség, a legtöbb embernek nincsen türelme kivárni azt az időt, és így megtörténik az, hogy a fa, miután kapu lett belőle, az illesztéseknél elnyílik.

Nedves szőnyegekkel védekeznek a fa teljes kiszáradása ellen.

 Hászmann József, Felsőcsernáton 1943 (HJ): Gyermekkoromban még több székelykapu állt, és pillanatnyilag is hét darab régi székelykapu van Felsőcsernátonban, amit mi lajstromoztunk, leltárba vettünk, és javításukról gondoskodunk: újrazsendelyeztettük, leolajoztuk, minden, hogy megmaradhassanak. Ezek között van az a kapu is, amit édesapám faragott 1942-ben. Ez a legújabb, mert ezek a többi székely kapuk még a múlt század elejiről vannak, 1815, 1816, és az utolsót 1835-ben faragták.

Az összeácsolt kapu a faragásra várv

Papp Ferenc: Amikor mondjuk elérte azt a szárazsági fokot, akkor a kapuzábékot az ácsok kimérik, elsősorban hogy mekkora hely áll rendelkezésre. Általában a régi kapuknak a mérete Udvarhelyszéken, a kicsi kapunak 90 centitől egy méter vót a nyílástávolsága, ahol szekérrel mentek bé, az három méter volt, ugyanúgy három méter volt a magassága a nagykapunak. Mivel ma traktorok, teher autók kell hogy bejárjanak, van eset rá, hogy négyméteres nyílású kaput készítünk. Miután a kapuzábék hosszúságában megegyeztünk, és a fesztávolságban és a kapuk szélességében, utána történik az összeácsolása. A leghosszabb fadarab ebben az építményben a kontyfa, a felső összekötő gerenda, vagy koszorúfának is szokták nevezni. Ebbe vésik és illesztik a három kapuzábét.

Dávid Mózes: ...az összecsapolt részt azt átfúrjuk két helyt, ha olyan széles lapot teszünk bele, azt három helyt is, s azt cserefaszeggel - beszegeljük.

Lukács Sándor: Székelykapu gyártással s padolással foglalkozom, mi hogy jön. Ács ember vagyok. Magamban tanultam a mesterséget, senki sem magyarázta. Egyszer csak hezzafogtam. A megélhetésünk elégett 1938-ban. Malom, ványoló, minden vót. Osztán a kényszer hajtott, muszáj vót valamit csináljak. Kádársággal foglalkoztam, mentem erdei munkára es, tehenyekkel fuvarozni, építettem istállót, házat, mindent. Megnéztem egy kaput, hopp, vettem a papírt, lerajzoltam. Kérte az atyafi es, az az illető: "Kéne egy ilyen kaput csinálj, Sándor!" Meg es csináltam.
LS: Félkézbárddal lebárdolom egyenesen, utána legyalulom, akkor kötöm össze a kapuzábékot, s kezdem akkor vésni a mintákat rea.
PF: Vannak lapos vésők - különféle méretben -, horkervésők és V alakú vésők. Ezeket használjuk a különféle virágok kialakítására. Az egyenes vésők főleg a kiszedéshez és a keresztezéshez szükségesek, a horkervésők pedig különböző görbületek, indák kialakítására.
DáM: Azt éppenséggel szám szerint nem tudnám megmondani, de tudom, hogy nagyon sokat faragott. Faragott még Bratianunak is, Csernovicba, Magyarországra is, Nagybányára is, Tusnádfürdőre, s abban az időben sokfelé faragott ő kaput, Szovátára, Mikházára, a megyénk sok részében volt ő faragni. Még Kolozsvár mellett, Alsózsukon is. Akkor Budapesten a múzeumban is faragott kaput, amiért valamilyen nagy díjat kapott vót az én apám. A hadseregbe míg be nem vonultam, 1943 októberéig én is mellette dolgoztam.
Hászmann József, Felsőcsernáton 1943 (HJ): ... a régi kapukot az első időben tökéletesen lemásoltuk, de ma is a szerkezetét, tehát az ácsolását ugyanolyan hagyományosan készítjük, mint ezelőtt száz évvel vagy kétszáz évvel ahogy készítették. Faszegekkel. A hónaljkötéseket úgy illesztjük be, ahogy a régiek csinálták. DáM: Mikor minden le van faragva, akkor össze kell hangolja, hogy melyik megfelelő betétlapoknak, tükörnek, s ugyanúgy hónaljkötéseknek, s amikor ezek mind megvannak, akkor neki, s darabonként egyszer mind meggyalulni. Amikor minden le van gyalulva, akkor neki áll az embör, s vési, összevési, összepászítsa, leszabja, befűrészeli, s mikor így készön van, akkor egy testbe az egészet újra kell gyalulni.
Kovács Piroska néni vezetésével dolgozik a három kapufaragó: Kovács Lajos Mózes, Lukács Sándor és Gábor István. Lajos bácsi, immár a  nyolcvan fölött, megosztja tapasztalatait.
DáM: Amikor minden le van gyalulva, akkor az embör megyen centire, hajszál pontosságra: a vinklivel, a léniával az ember béossza a díszítésököt. S amikor az embör béossza a díszítésököt, akkor kirajzolja. HJ: úgy igyekszünk, hogy minél szélesebb legyen a kapu felülete, és fokosságra 14 centiméterestől 16 centiméteresre faragjuk. A lapos része 35 vagy 40 centiméter kell hogy legyen, hogy minél (...) gazdagabb indákat lehessen kiképezni rajta, s még a szegélydísznek is maradjon hely.
LS: Azét kell cserefából csinálni, me keményebb, jobban lehet vésni. Az ember jobban tud dógozni. A kontyfája az inkább lehet fenyőfa es.  PF: Én a díszítőmotívumot végig szoktam faragni. A régi kapukon csak olyan herelevelest véstek bele, azt nem lehetett faragni a fenyőfa kontyfába.
LS: Rajzolgatom le kapulábakról a mintát, aztán vésem ki rendesen.
DáM: ... azt figyeltem meg, a régi kapuk nem olyan mély faragásúak. Azokat nem is pucolták meg, csak kipattogtatták a minták közül a forgácsot, de magát az alsó részt, amit mi kidolgozunk finomra, azt nem dolgozták ki. Mi úgy kidolgozzuk, mintha az is gyalulva vóna. Úgy néz ki, mintha rá vóna ragasztva a minta arra a kidolgozott részre.

A kontyfa éke a kontyfarózsa (a csiga): faragása határozott és értő kezeket kíván. Itt nem lehet rontani!

Az Udvarhely vidéki kapun ez az egyetlen "kiálló" rész.

A székelykapu felállítása

A keretre ráhelyezik a kifestett, de még galambdúc nélküli kaput. Láncokkal keresztbe rögzítenek két gerendát úgy, hogy amikor "lábra " áll a kapu a zábék alsó része találkozzék a már helyére állított ráklábbal. Hasonló módon történik a kapu javítása is.

Olasz Sándor, Máréfalva: A ráklábazásnál kecskét csinálunk, amire felkötjük a kaput, amíg levágjuk a rossz alsó részt, és megtoldjuk az új résszel. Így bennebb taszíthatom, amíg kiássák a gödröket, azután visszatolom a helyére a kaput, becsapolom az új csutakokat, reászabom a régieket. Nálunk ugye sok a kő, azzal is szoktunk ráklábazni. A kő alsó fele jó testes legyen, a felső fele pedig ügyesen oszloposan meg van munkálva. Faragott követ új korában is szoktunk a kapu elé tenni. Keményen tartsa, s még díszíti is a kaput.

 Fent a galambdúc (galambbúg) és az előtérben a nagy nyíló szerkezeti elemei láthatók: a sarok, a heveder, a keresztkötés, az ütköző. A nagykapunak általában egyetlen nyílója van. Így nem tekeredik el, s egy nyílóval könnyebb bánni. Ez a kapu kétnyílós.

LS: Hét-nyolc ember kell. Le van téve, én rakom össze, le es szegezem, akkor hívunk embereket, s indul a felállítása. Állítjuk fel. Kötök előbb kétfele két lécet, s azzal es nyomják. Kiszegezem oda, teszek alája valamit, s addig izegetem, amíg egyenesbe áll. A kőlábbal essze van kötve vaskötésekkel. Van, hogy a facsutak kikorhad, teszünk be másikot alája, vagy kőlábat, csináltam eleget.

PF: A gazda szól legalább tíz-tizenöt embernek: "Kaput állítunk, legyetek szívesek, segítsetek." Persze szívesen teszi mindenki, me utána a pálinka le van cukrozva, s ha mán áll a kapu, egy-két pohárral megisznak, s egészségire kívánják a gazdának, hogy egészséggel járjon a kapun ki és be.

HJ: Negyven-ötven ember kell ahhoz, hogy egy nagy kaput felállíthassunk. Kézi erővel nyomjuk fel, tizenöt-húsz mázsa súlya van, S azt nagyon nehéz felállítani. A lyukakat kiássák, a cementet már kavarják az emberek, s amikor felnyomtuk, kikötözzük vízszintesen és függőlegesen, így öntjük meg. Amíg megköt, addig ki van kötve a kapu, oszlopokkal négy oldalról is meg van kötve, nem dőlhet ki. Nem süllyed bele a cementbe, hagyunk egy ujjnyi részt, hogy mindig ki tudjon száradni, ne rothadjon a faanyag egyáltalán.
PF: Fekszik a földön a kapu, s egyetlen szakembernek, az ácsnak az irányításával elhelyezkednek, főleg a koszorúfa, kontyfa mentén. Onnan kell emelni. A lábak neki vannak a ráklábnak állítva, hogy el ne csússzanak. Mikor aztán az ácsmester vezényel: Hó-rukk, hé-rupp! egyet-egyet emelnek, s amikor olyan magasságig emelik, a karmagasságon felül, akkor támaszokat tesznek, hogy vissza ne zuhanjon, ha esetleg megcsúsznék valami. Azt a támaszt addig bennebb-bennebb teszik, s emelik addig, amíg függőleges helyzetbe kerül a kapu. Utána kikötik lécekkel, deszkákkal jobbra-balra, hogy el ne inogjon. Utána következik a beállítás és odarögzítés a ráklábhoz.