Csergő Bálint

Kovács Piroska

A székelykapu tetőzetének gyakori, de egyik tájon sem elmaradhatatlan eleme a ládás fedél, amelyet a szakirodalom galambbúgnak nevezett. A régi, 120-200 éves kapukról néha eredetileg már hiányzott ez az elem. Hiánya az utóbbi száz évben még gyakoribbá vált, főképpen Máréfalván, Zetelakán, Szentegyházas- és Kápolnásfaluban, éppen ott, ahol aránylag sok székelykapu készült és fenyőfában is a legkevésbé szűkölködtek. Sok, harminc-ötven éve épült kapun, leggyakrabban a faragvány nélküli változatokon csak egyszerű, alacsony láda volt, lyukak nélkül, vagy ha a láda magasabb, a lyukak helyett különböző alakzatokra fűrészelt rések voltak.

Udvarhely vidékén mind a galamdúcos, mind a galambdúc nélküli tetőzet 6-8, a gyalogkapunál 3-4 tartófára épült, amelyeket a kontyfa, illetve a szemöldökfa tetejére szegeztek fel keresztbe, csekély bevállazással. Régebben a tartófákat fúrt lyukakba vert két-két cserefa szeggel rögzítették, ma bolti vasszegeket használnak. A láda formája mindig szabályos téglalapú hasáb. A fenékdeszkákat mindkét oldalon alulról szegezték fel a tartófákra. Az oldalakat alkotó egy-egy szál széles deszkát pedig kívülről szegezték fel úgy, hogy a tartófák végeit takarják. A láda teteje a zsindely alatt nem zárt, itt csak az oldaldeszkákra szegzett keskeny borítódeszka vette körbe, amelynek külső pereme helyettesítette az alsó zsindelylécet is (23.t.b.). A láda nélküli tetőzet sem nyitott soha, mint ez, Vitás tájakon szokásos.

Az öreg kapuk díszítéséhez tartozott a körívek mentén húzódó, vésett vonal, peremdísz. Csak a belső kapulábakon és a hornyolásig húzták.

E kapuknál a galambdúc jellegzetes szerkezeti elem és fontos díszítőfelület. A galambdúc fenyőfadeszkából készül, nem alkalmas a faragásra, ezért csak festették a lyukak közötti mintázatot és madarakat. A tetőzet javításával általában ezt is cserélik. Ezért a régi kapukon általában nem eredeti ez a deszka és rajta a mintázat. A vizsgált kapunk egész tetőzetét felújították, itt sem eredeti ez a festés.

Szabó T. Attila történeti adatok alapján bizonyítja, hogy az udvarházak birtokosai a galambdúcban valóban tartottak galambot (1726 -,,galambbúgjában «feles galamb» tanyázott", 1743, 1829). A máréfalvi kapukon sem egyértelmű, hogy a galambdúcban tanyázott-e galamb. 1875-ben készült kapun a lyukak léccel le vannak fedve. Az új kapuk egyik-másikán már készítéskor a lyukakra belül szitát vagy fémlemezt szegeznek. Mihálykó Albert kapujának galambdúca éppen galambokat csalogató (1903). Az udvar felől a lyukaknak nemcsak díszítő szerepük van, hanem alakjuk és méreteik szerint is ki-bejárásra alkalmasak, közéjük vonalas mintázatokat festettek. Ez egyedi megoldás, mert a kapu udvar felőli részén és bütüjén általában nincs mintázat.