A szemöldökfa - kontyfa

Csergő Bálint

 

Kovács Piroska

A szemöldökfa a leggyakrabban ugyanolyan széles volt, mint a zábélap és mindig a zábéval azonos faféléből (tölgy, fenyő) készült. A szemöldökfa két vége mindig túlnyúlt a zábék szélein és felfelé egyszerűbb vagy díszesebb vonalakkal (bütümetszés) szélesedett, alátámasztotta a még hosszabbra kinyúló tetőzetet. A nagykapu szemöldökfája téglalap alapú hasáb, végeit csapozták és két-két faszeggel rögzítették a két első zábé közé.

A megvizsgált székelykapuk kontyfái kb. 80%-ban tölgyből készültek. 20%-nak anyaga, a múlt század 80-as éveitől kezdve luc- vagy jegenyefenyő volt, hasonlóan a fenyőzábés ácsolt kapuéhoz.

A kontyfának állandó díszei vannak: a hornyolt és festett csík, ún. csavart szalagdísz vagy kötéldísz (Huszka). Piros alapon a fehér vonalazás kelti a kötélhatást. Alatta húzódik a lefelé lógó hármas levélfüzér, a lóhere hármas levelére emlékeztet, háromlevelű rózsa (Haáz Ferenc), lóherés, félkörös szalagdísz (Huszka). A kötőgerenda látványos dísze a kapuív közepén a kontyfarózsa, csiga. Ez nem rátét, a kötőgerendából képezik ki. A felületét faragással, festéssel díszítik. A kontyfán "Béke a bémenőknek, üdv a kijövőknek" felírás olvasható.

A kontyfa hosszúságát a kapu szélessége határozta meg. A három zábé, a két bejáró szélessége és a két felén a 7-10 cm adta a hosszát. Lapjának szélessége' azonos a zábélapéval, vagy gyakran 3-5 cm-rel meg is haladta azt. A kontyfát csak egyetlen darab fából készítették, amely a leghosszabb, megfelelő vastagságú fát igényelte. Ha vékonyabb volt a fa, a kontyfát téglalap keresztmetszetűre faragták, betartva a zábék vastagságát. Ha a fa mérete engedte, az első oldalát ferde lapra faragták, hogy aztán felfelé szélesedően homorú és domború formákra párkányzatosan képezhessék ki. Udvarhely vidékén ez a gyakoribb forma. A kontyfa két végét (bütüjét) szintén díszesre metszették.

A kontyfához szükséges tölgyfa beszerzése Udvarhely vidékén nem jelentett nehézséget. Volt olyan bőven a szálerdőkben. Ilyen méretű fákat használtak még a ház, csűr, vízifűrészház talpgerendáihoz, hídgerendáknak, malom-kőpad homlokgerendának. Az alkalmas tölgyfát megfelelő méretű fenyőfával is helyettesítették, mert a kontyfa, esőtől védett helyen, kiszolgálta a tölgyfa zábékat.

A kontyfát csapokkal illesztették a zábékra. A párkányzatos, felfelé szélesedő kiképzés elsősorban gyakorlati célból történt, mert a szélesebb felső lap elegendő alátámasztást nyújtott a tetőzetnek, nem volt szükség szélkötésekre, mint Háromszéken és Csíkban. A párkányzat egyúttal dísz volt, az alatta maradt hosszú sima lapra pedig a díszek mellett szövegeket írtak, véstek.