A Hónaljkötések és az íves kiképzés

Csergő Bálint

  

Kovács Piroska
A hónaljkötések mindig a zábékkal azonos faféléből készültek. A gyalogbejáróhoz szükséges kicsi hónaljkötéseket egy-egy, a szemöldökfával azonos vastagságú darabból metszették ki, míg a nagy hónaljkötésekhez rendszerint két-két darab fára volt szükség. Ezek vastagsága megegyezett a zábék felső végének, valamint a kontyfa alsó lapjának méretével. A hónaljkötéseket sohasem ékelték be a hónaljakba, hanem a két első zábé végébe és a szemöldökfába (gyalogkapunál) vésték fél vastagságig a már díszesen kimetszett kötések mintáját. Ehhez hasonlóan jártak el a nagykapunál is. A kötéseket a végleges beillesztéskor négy-négy, illetve hat-hat faszeggel rögzítették.

Sajátos díszítési módot kívánnak a könyökkötések. Az ívelés szerint domborulnak, homorulnak a virág-, levél-, kacskompozíciókkal díszített indaszárak, hullámos szárak (Huszka). A kapu mintái itt a legváltozatosabbak. Szalagszerű sávot alkotnak, majd a helynek megfelelően elvékonyodnak. Bár szerényebb díszítésű, de hasonlóan ívelő formájú a kiskapu kötésmintája is. Körívének közepén találkozik a két ellentétes irányból kinövő tulipán. Népballadáink sírból kinövő és összeboruló virágszimbólumára emlékeztet ez a virágelhelyezés.

 

CsB: Udvarhely vidékén a székelykapuk gyalogbejáróinak szélessége mind a nagy, mind a gyalogkapunál 90-100 cm, magassága pedig, a félkörív legmagasabb pontjáig 185-200 cm. Szabályos félkörív esetén - ami a leggyakoribb az ív csúcspontja 2-3 cm-re benyúlik a szemöldökfába. A gyalogbejáró íve néha kissé elliptikus görbületű, máskor nem egész félkörív.

 

A szekérbejáró szélessége általában 300-350 cm, ívének magassága pedig középvonalban 290-350 cm. A szokásos méreteknél előfordultak kisebb vagy nagyobb ívek is. A szélesség és magasság egymáshoz viszonyított arányai is változtak.  Udvarhely vidékén például a régebbi kapuk általában alacsonyabbak voltak, de idővel, főleg az 1910-es évektől, amikor a gépi cséplés utat tört és a gazda udvarába kellett bevontatni a cséplőgépet, a régi kapukat lábpótlással megemelték, az újakat pedig magasabbra építették. A kapuk méretei tehát a gyakorlati célt szolgálták, azon túl pedig, a felállításhoz rendelkezésre álló hely szélessége, valamint kisebb mértékben az anyagiak szabták meg. A nagy kapu íve és a kapulábak találkozásánál egy-egy háromszögű kis térség alakul ki. Ide kerül kétfelől a rozetta, a kerék alakú rózsa (Malonyai), napkerék (Haáz Ferenc). A régi kapukon kizárólagosan ezt a fajta rozettát alkalmazták. Először egy 1898-ban állított kapura került másfajta rozetta. Egyes kapukon díszes rozetta kerül a tükörminta felső vagy éppen központi részére. Ez néha levélkoszorúkból formált, máskor csillag alakú, forgó központtal, hosszabb-rövidebb sugarakkal, a végükön bogyókkal.

Sóvidéki jellegzetes kötésforma
PF: A hónaljkötésbe jön a nap, a hold és a csillag. Ezek a székely szimbólumok.