Szejkefürdő
bejárata előtt jobbra elkanyarodva, a
Lengyelfalvi-patak (Rétpatak)
mentén konglomerátokkal kísért szűk völgyben, délnyugat felé haladva, 2 kmre,
Lengyelfalvára érkezünk. Orbán Balázs szülőfaluja a 774 m magas Őrhegy
aljában fekszik. A falut a
Lengyel-bérce dombsor övezi. A falu
tszf. magassága 601 méter, a templomé 582 méter. Székelyudvarhelytől 5 km-re
települt. Felsőboldogfalvától a községközponttól 9 km-re fekszik, s mindezt Székelyudvarhelyen keresztül éri el (ugyanennyi távolságra fekszik, ha mezei
úton közelítjük meg a községközpontot Farcád, Hodgya és Bikafalva
érintésével, majd onnan aszfalt úton). Lakossága 1992ben
314 fő (313 magyar, 1 német).
Még Bem-apó is láthatta volna ezt a székelykaput 1848-ban.
Egyik legértékesebb, még a helyén álló (de meddig álló?) remekmű. Fedelét
cserélték, a zábét ráklábazták. Ezek az oszlopos zábék még ma is szemet
gyönyörködtetőek.
Dávid László: LENGYELFALVA
Római katolikus templom
A falu délnyugati
felében, kis dombocskán áll a régebbi templom helyén és esetleg falainak
részbeni felhasználásával 1802-ben épült római katolikus templom. Keletelt,
homlokzati tornyos, egyszerű késő barokk épület. Északi falába a külső
oldalon egy késő gótikus szentségtartó fülke pálcatagos keretű, üres
pajzzsal díszített alsó része van beépítve, erre egy eredetileg oda nem
tartozó kőkeresztet helyeztek. A faragvány a fal szintjéből kiemelkedik, a
pajzs megdöntött elhelyezésű. A templom egyéb középkori műrészletet nem
őriz, de a megelőző templom építéséről írásos adatok maradtak fenn.
Székelyudvarhely Szejke nevezetű hegyoldalán található Orbán
Balázs sírja. A vigalmi helynek kiszemelt völgyből - ahol mindenkor vásári a
sokadalom s az énekes hangulat - külön út vezet föl hozzá. A síremlékhez
közeledve, midőn az embert a kegyelet érzése kezdi szótalanná tenni, kapuk
szólalnak meg ősi felirataikkal. Öt kapu alatt kell elvonulni, hogy Orbán
Balázs nyugvóhelyéhez jussunk. Az utolsót - halála előtt két esztendővel - ő
csináltatta. Az életnek nyilván, galambdúccal a homlokzatán.
Íme egy újabb lelet: Orbán Balázs százesztendős
fényképgyűjteménye. Hányódásából a véletlen vetette felszínre, s valamely
tunya kéz már épp elindította volna a papírmalomba, midőn az értő szem
megakadt rajta. Mészáros József érdeme, hogy megmenekült. Az Erdélyi Lajosé,
hogy e könyvecske (Erdélyi Lajos: A Székelyföld képekben)
melegítő-védő szárnyain, szakszerű magyarázattal, fogantatásának
történetével az olvasó asztalára kerül.
1978-ban Sütő
András még 5 kapun haladt át Orbán Balázs sírja felé. Ma már 10 kapu fogad
bennünket, amelyek közül az utolsó még mindig az Orbán Balázs által állított kapu.
Az emlékhelyet
a Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gondozza példásan.
Ferenczi Géza: Szejke
A
lengyelfalvi „zsákutcából" most már visszatérve az országútra, az út bal
oldalán, alig néhány száz méter után érkezünk a Szejkefürdőhöz. Itt
mindenekelőtt Orbán Balázs emléke előtt tisztelgünk. A kényszerű hosszas
külföldi tartózkodás, valamint a Székelyföld és a Barcaság bejárása után a
több tekintetben is neves birtokán, a Szejke fürdőn „pihent meg": itt
állította össze „A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi
s népismereti szempontból. I-V. Pest 1868-1871,-VI. Budapest 1873" című
életművét.
A legnagyobb székelyről Székelyudvarhely
is és szülőfaluja, Lengyelfalva is szoborral emlékezik meg.
Vofkori László:
Székelylengyelfalva
Lengyelfalva a legnagyobb
székely, Orbán
Balázs szülőfaluja. Valóban egy „vik-vok" (hepe-hupás,
hegyes-völgyes) vidéken, viszonylag eldugva, gyümölcsfák koszorúzta kis
völgykatlanban fekszik e falu. Érdekes módon Orbán Balázs szülőfalujáról igen
keveset írt. Sütő András állítja (1980), hogy "A székelyföldi magyarságjoggal büszkélkedik Orbán
Balázzsal is. Nem pusztán a provincia
önérzete ültette őt az emlékezet
aranyszékébe."
Szejkefürdő bejárata
előtt jobbra elkanyarodva, a
Lengyelfalvi-patak (Rétpatak)
mentén konglomerátokkal kísért szűk völgyben, délnyugat felé haladva, 2 kmre,
Lengyelfalvára érkezünk. Orbán Balázs szülőfaluja a 774 m magas Őrhegy aljában
fekszik. A falut a Lengyel-bérce
dombsor övezi. A falu tszf. magassága 601
méter, a templomé 582 méter. Székelyudvarhelytől 5 km-re települt.
Felsőboldogfalvától a községközponttól 9 km-re fekszik, s mindezt
Székelyudvarhelyen keresztül éri el (ugyanennyi távolságra fekszik. ha mezei
úton közelítjük meg a községközpontot Farcád és Hodgya és Bikafalva érintésével,
majd onnan aszfalt úton). Lakossága 1992ben
314 fő (313 magyar, 1 német).
A Sükői-Rez keleti
nyúlványai a falu határában lealacsonyodnak (Avas 729 m, Kozma 724 m), a Nagymál
(661 m) Szejke felé képez batárt. A falu házai alig látszanak ki a kertekből
(Csákikert, Orbánkert, Sófalvi kert, Medgyes, Alsó temető, Felső temető, Tanorok). A
Nádaskert vidéke egykor mocsaras hely volt. Patakok: Szörpös, Fehér-patak,
Füzes-patak, Falu középpataka, Bélamocsár-pataka, Malompataka,
Hidegség-pataka, Köbölkút-pataka,
Telekság-pataka, Muzsdalos-patak,
Lengyelbérc-patak, Sós-patak. Határának
talaja agyagos-márgás. A Vörösoldal nevű helyen, az Ugron-kripta felé (a
Szármány oldalában) limonitos-mésztufás lencsét sejtet a mélyben. A Nagymál tető konglomerátjaiból
kavicsot bányásznak ki a községi út
mentén.
(1) Az iskola épülete
1912-ben épült. Tévesen ezt az épületet mondják Orbán kúriának. A mai faragott
tornácú, négyosztályos
iskola mellett, attól jobbra, ma is
látszik az egykori, kis méretű szülői ház (kúria) alapjainak befüvesedett
körvonala. Ez volt az egykori
Orbán-kúria a Tarsorok helyen. Az
Orbán-kúriát 1910-ben lebontották.
Orbán Balázs 1829. február 3-án
született Székelylengyelfalván. Apja Orbán János(1779-1871)
huszárkapitány, anyja (görög-felvidéki német eredetű) Knechtel (Foresti)
Eugénia.
Fiútestvérei: Félix (Bódog-1827-1895), Ottó (1840-1920), húga Celesta
(1832-1905), a későbbi Ugron Lajosné és Eugenia
(1833- ).Középfokú tanulmányait a székelyudvarhelyi katolikus
gimnáziumban (1839-1844)
és a református kollégiumban végzi (1844-1846), ahonnan a közvizsgálatok előtt
kilépett mint első éves joghallgató. 1861-ben Udvarhelyszék főjegyzője, majd a
keresztúri járás országgyűlési képviselője. Külföldről 1859-ben hazatérve
hozzálát Székelyföld beutazásához (1862-1867)
és megírásához. Alig 30 évesen bejárja Székelyföld több mint 500 faluját
és megírta a "A Székelyföld leírása
történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból" c. hat kötetes
tájmonográfiát. Orbán Balázs 1890. április 19-én halt meg Budapesten. Szejkefürdőn temették el
(részletesebben lásd Szejkefürdő leírásánál).
(2) Az
Orbán-család temetőkertje. Az
iskolától felfelé, az Orbán kertben
találjuk Orbán Balázs szüleinek sírját, a rokonok sírhantjait. Itt van
eltelhetve Orbán Balázs édesapja,
Orbán János, Orbán Félix és Orbán Ottó.
A lengyelfalvi Orbán
családból származott és Orbán Balázsnak volt testvéröccse Orbán Ottó (1840-1920)
birtokos, aki tevékenyen részt vett az egyházi és társadalmi és vármegyei
életben, mint az erdélyi róm. kat. Státusgyűlés, a vármegyei gazdasági egyesület
alapító és választmányi tagja volt. Cikkei a Betegh Pál szerkesztette „Székelyország”
c. lapban jelentek meg (II. Rákóczi kincsei Székelylengyelfalván - XX: évf.;
Ötvenhárom esztendő udvarhely vármegye közigazgatási életéből - XXI. évf.;
Önéletrajz- 1917-1918. a "Székelyudvarhely" c. lapban).
(3) Római katolikus
templom. A falu délnyugati felében épült 1802-ben, a régi, 16. századi templom
helyén. Keletelt, homlokzati tornyos, egyszerű késő barokk épület. Szent
Erzsébet tiszteletére van fölszentelve. A templom építésekor felhasználták a
régi templom falait. Az északi falába a külső oldalon egy késő gótikus
szentségtartó
fülke
pálcatagos keretű, Üres pajzzsal díszített alsó része van beépítve, s erre egy (oda nem
tartozó) kőkeresztet helyeztek (Dávid L. 1981. 195).
A régi templom 1500-ban épült (egy 1776. május 9-én kelt
összeírás szerint - Schematismus, 1883.
183), Felvinczi János gyulafehérvári püspök 1533-ban felszenteli a temploban
levő két oltárt és 40 napi búcsút
engedélyez (SzO. II. 27-28). 1629-ben a boltozatok helyett kazettás mennyezetet készítettek. Szenttamás filiája
volt, majd 1775-ben külön egyházzá szerveződött. A reformáció előtt Farcárion tartottak fenn
templomot. Erre hivatkozik egyik 1666 körül készült farcádi egyházi leltár közös
templomi földekről szóló feljegyzése (Dávid L. 1981.195). Farcád reformálása után Székelyszenttamásnak lesz
filiája. 1767-ben újból kérik az önállósulást, 1775-ben meg is kapják az engedélyt (Schematismus,
1882. 183). A régi templom a l8. század végére romlásnak indul, ezért építik 1802-ben a ma
is fennálló templomot.
D
Gyalogtúra: Sükőbe és a Sükei-Rezre (gerinctúra -
1 óra gyaloglás).
lel Lak. 1567-ben 8 kaput,
1614-ben 46 családfőt írtak össze. 1786-ban lakossága 265 fő, 1850ben
346, 1868-ban 388, 1910-ben 503, 1941-ben 493 fő.7,9
Sütő András:
Orbán Balázs képei 158
Én még láttam Kemény Zsigmond könyveinek és
kéziratainak máglyahalálát. Esős, októberi napon, lassú tüzű máglya volt, mint a
Szervét Mihályé, a Savonaroláé. Első kiadású művek, ősnyomtatványok
elszenesedett csonkjai még napok múltán is üvöltöztek a vidéki kúria udvarán. A
második világháború utolsó hónapjaiban a felszínnel együtt - vert hadak és
menekülő falvak özönvíz-áradatában - útra keltek a kultúrkincsek is; sódarok,
zsírosbödönök társaságában ok- és kéziratok, ritka műtárgyak rázódtak el
az ismeretlenségbe vagy a megsemmisülésbe. Szalontaiak mesélték nekem, miként
gyűjtötték össze később a környékről Arany János széjjelhordott fehérneműjét s
egyéb tárgyi emlékeit.
Ne támadjon ebből csodálkozás.
Válságos napok vetik felszínre az embert, akinek
nem esik jól a szivar, ha azt nem egy corvina lapjából facsarta.
A jelenség évezredes; ne rágódjunk most ezen.
Hanem inkább arra vessük most a szemünk, ami szerencsésen megmenekült. S amit
azután a Szervező Elme - a rend jegyében - egyik városból a másikba
költöztetett, átcsoportosított, pincébe, ládába rakatott, új munkát adván a
kutatónak, aki ilyenformán az aranyásók izgalmával bolyonghat múltunk
tárnáiban.
Íme egy újabb lelet: Orbán Balázs százesztendős
fényképgyűjteménye. Hányódásából a véletlen vetette felszínre, s valamely tunya
kéz már épp elindította volna a papírmalomba, midőn az értő szem megakadt rajta.
Mészáros József érdeme, hogy megmenekült. Az Erdélyi Lajosé, hogy e könyvecske (Erdélyi
Lajos: A Székelyföld képekben) melegítő-védő szárnyain, szakszerű
magyarázattal, fogantatásának történetével az olvasó asztalára kerül.
Olyan korban, amikor a Holdra szálló ember
csillagtávolból integet felénk a televízió képernyőjén, talán föl sem tűnik az
olvasónak, hogy az „erdélyi ritkaságok" újabb kincse kerül birtokába.
Ónmagában véve talán kevesebbnek látszik annál,
ami valójában: egy Európával lépést tartó szellem megnyilatkozása; azé, amelynek
hordozói mindig is túlnéztek a provincia határain - nem azért, hogy annak porát
lerázzák magukról, hanem épp az itthoni felemelkedés reménységével. Descartes
még saját honában is az értetlenség légszomját szenvedi, amikor filozófiai
rendszerét egy Csernátoni Pál már az enyedi Bethlen Kollégiumban tanítja.
Ilyesféle nekirugaszkodás az Orbán Balázsé is a Nyikó-mentéről. Most derül ki,
hogy a legelső fotóművészek közé tartozik. Hatalmas munkája pedig - A
Székelyföld leírása - mai napig is egy néprajzi intézmény pótlásaként ontja
adatait a székelység történelmi és társadalmi múltjáról. (Ahol szemléletét az
idő meghaladta, mindenekelőtt magunkra vessünk; Bözödi György rokon vállalkozása
óta mivel gyarapítottuk a kezdet eredményeit?)
Erdélyi Lajos munkája két okból is figyelemre
méltó. Egyrészt Orbán Balázs rendkívüli egyéniségének eddig ismeretlen vonását
világítja meg: a romantikus utazóban a művészi elmét, a tárgyiasságra törekvő
fotóriportert. Hogy Victor Hugo társaságában tanult fényképezni, csak ínyenc
adalék a vállalkozás korabeli érdekességeihez. És ha elgondoljuk, hogy napjaink
gyufásdoboznyi fényképező masinájának ősét Orbán Balázs közel negyedmázsás
teherként cipelte; hogy sátorlap, állvány, üveglap és kamera ide-oda hordozása,
akár egy afrikai vadászaton, valóságos szafárit igényelt; ha figyelembe vesszük,
hogy az ördög kelepcéjének tekintett, ágyúcsőszerű alkotmánytól babonásan
rettegő parasztokat felvétel előtt még le is kellett itatni-fizetni, akár a
gőzmozdony első utasait, mindjárt világossá válik a teljesítmény rendkívülisége.
Másrészt e könyvecske azért is figyelemre méltó,
mert - tudomásunk szerint - első vállalkozás a honi magyar fotóművészet
kezdeteinek rövid összefoglalására. Miközben Orbán Balázsnak is igazságot teszen,
odahelyezvén őt ebben a műben is az úttörők sorába.
A fényképezés örök csodája, napjainkban sem
csökkenő varázsos ereje, hogy képes megállítani a megállíthatatlant: a rohanó
időnek egy pillanatát, emberi létünk parányi rezzenetét, minekutána beszállunk
valamennyien Kharón ladikjába. Az már saját káprázatunk műve, hogy a
megörökített mosolyt, születésnapi fejmozdulatot ideiglenes képszöveggel
illesztjük az emlékeink közé. Valójában a közönyös lencsének valamennyi reánk
vetett pillantása közös szöveg alá kívánkozik, ilyenformán: beszállás előtt a
Styx partján.
Ilyenek Orbán Balázs képei is. Az az élet és az
a gond, amely idefagyott az érzékeny papírra, hordozóival együtt
visszahozhatatlanul a múlté, amely törvényes kötelessége szerint átadta helyét a
mi jelenünknek - reánk bízva természetesen a tanulságokat, a népélet
számbavételének folytonossági parancsát; Orbán Balázs hűségét a szülőföld iránt.
(1970)
Sütő András: Orbán Balázs kapui
Székelyudvarhely Szejke nevezetű hegyoldalán
található Orbán Balázs sírja. A vigalmi helynek kiszemelt völgyből - ahol
mindenkor vásári a sokadalom s az énekes hangulat - külön út vezet föl hozzá. A
síremlékhez közeledve, midőn az embert a kegyelet érzése kezdi szótalanná tenni,
kapuk szólalnak meg ősi felirataikkal. Öt kapu alatt kell elvonulni, hogy Orbán
Balázs nyugvóhelyéhez jussunk. Az utolsót - halála előtt két esztendővel - ő
csináltatta. Az életnek nyilván, galambdúccal a homlokzatán. Galambok persze nem
tanyáznak benne. A kapu gazdája nem gondolhatta, hogy valójában gyászkaput
faragtat magának. Nap, hold és csillag jelzi rajta: mire esküdtek föl a
székelyek még 1707-ben is Pekri Lőrinc vezérüknek egyebek között. Napimádók
lettek volna? Én úgy gondolom, másfajta alázat és reménység diktálta szavaikat:
az örökkévalóságé. Maradnánk meg, miként a csillagok. Mert nem volt könnyű
megmaradni ezen a tájon. Diadalkapu állítására sosem nyílt alkalom. Ezt a
fogalmat Mohács óta mellőzni lehet a szótárban. A legnagyobbnak nevezett
székely: Orbán Balázs sorsa is gyászkapuk alatt alakult példájává a
kényszerűségeknek. De mi légyen az, hogy: legnagyobb székely?
Nyugati újságíró azt kérdi tőlem: igaz-e, hogy a
székely nem magyar? Hanem egy másik nemzetiség Romániában? Kérdem én is:
ezt a bogarat ki ültette el vajon a fülébe? A szászok dolgában például
tájékozottabb; tudja róluk, hogy németek. A poroszokról is. Az avasi mócokról
is, hogy románok. Megpróbálom elmagyarázni neki, hogy a kifejezés: siculi,
népet, nemzetséget jelent és egyben határőri megbízatást. Idegen
fülnek persze nehéz észrevennie, hogy nemzetség és nemzetiség: két
külön fogalom.
A félreértést csak növelik a székelység
történelmének ritka sajátosságai. Évszázadokig fennálló társadalmi struktúrája
például: középkori önkormányzata, katonai demokráciája, „melynek párját a
feudális Európában hiába keressük". (Bözödi György megállapítása.) A XVI. század
végéig a székelység - a siculitás - fogalma a nemességgel volt azonos. A lovas
és gyalogos harcosok adót nem fizettek, s kezdetben senkinek sem volt
magánbirtoka. Az erdő- és földhasználat ősi jogrendszer alapján közös volt.
Önkormányzata, minden kiváltsága a XVI. század végéig felőrlődött az
általánosban. A feudalizmus jobbágyi nyomorúságát végül a székelység éppúgy
elszenvedte, mint az Erdély földjén véle együttélő román, jobbágyság. Újkori
története nem egyéb, mint felkelések sorozata a legendák ködébe veszett
jogokért. Vérveszteségei iszonyúak voltak. Csoda, hogy fennmaradt; tizedelte
tatár és török, kolera, külső ellenség és az erdélyi magyar főnemesség, János
Zsigmond (1562), Báthory István, majd Mária Terézia őnagysága, az éjfélekor
kötéllel katonát fogdostató II. József, a negyvennyolcas szabadságharc, az
osztrák elnyomás elleni összeesküvések sorozatos kudarca. (1853-ban, amidőn
Marosvásárhelyt Török Jánost és társait felakasztják, 10.000 az osztrák önkény
elleni összeesküvők száma.) A változatos büntetésekből élve menekültek azért
növesztettek hosszú hajat, hogy levágott fülük helyét takargassák vele. A
tizenkét éves gyerekek már katonakötelesek voltak. Csecsemősír lehetséges: ősi
gyermeksír nincs a Székelyföldön. Az is katonasír. „Igen bővérűek, minden
században meg kell csapolni őket" - mondta Buccow generális róluk. A
siculicidium évében (1764), midőn egy részük „elcsángált" - vagyis elbujdosott -
mai csángónak Moldvába, csupán a kerékbetörtek száma 408 volt. 1848-ban
Agyagfalván százezeren gyűltek egybe - igent mondani Petőfi eszméire. Ha baj
volt, nem oktalanul mondta Bem tábornok: „Azt csak bízzuk a székelyekre." Igaz,
túltengett bennük mindig a harci bizodalom. 1849 februárjában Medgyes alatt
gyülekeztek. „Nincs ruhátok" szólt a vezérkar. „Madj Szebenben szerzünk az
osztráktól" - mondták a nemzetőrök. És bevették Szebent. Majd azután: hogyan
tovább? Nincs golyóbis. „Van Bem apó lábában!" És rohantak a halálba zászlós
kopjáikkal. Egyet hívtak: mindahány ment. Egyet üldöztek: rohant valamennyi.
Ismeretlen volt számukra például a civil temetés. Halottaik sírjába az imádság
mellé puskalövést küldtek.
Ennyit, tisztelt uram, a székelyekről, akik,
mint említettem: magyarok. Zágoni nagy szellemük: a száműzetésben elpusztult
Mikes Kelemen a magyar széppróza megteremtője. Ők adták Dózsa Györgyöt, Bartók
zsenijéhez a legősibb pentaton-dallamokat, legszebb balladáinkat és Tamási Áront
...
A székelyföldi magyarság joggal büszkélkedik
Orbán Balázzsal is. Nem pusztán a provincia önérzete ültette öt az emlékezet
aranyszékébe. Az udvarhelyszékiek nem túlozták el a jelentőségét, amikor oly
impozáns síremléket emeltek neki a Szejke-fürdő gerincén, hogy már nem is
személyt: Eseményt tiszteltek meg vele. Mindazt talán, ami megesett e tájon az
idők folyamán. A minduntalan fölvetett fejre zuhintott csapásokat, a
kerékbetörteket, a megcsonkítottakat, a fejszével lenyakazottakat, az
elbujdosottakat, a siculicidiumok iszonyatából kimenekülteket, torkukban a
szülőföld-sirató szavakkal:
Mikor Csíkból elindultam, jaj,
szívem se volt, úgy búsultam, jaj!
Kezem fejemre kapcsoltam,
szegény Csíkot úgy sirattam, jaj!
Mikor a falu végire kiérkeztünk, jaj,
nagy szomorún visszanéztünk, jaj!
Láttuk sok kémény füstölgését,
felfele lengedezését, jaj.
Mikor Sepsiszentgyörgyre megérkeztünk, jaj,
fogadóba mind bémentünk, jaj!
Elévettük a tarisznyát,
azt a csíki tarkabarkát, jaj.
De én még enni se tudtam,
szegény Csíkot úgy sirattam, jaj!
A sirató-dallam ott szorongott az Orbán Balázs
torkában is. Kivételes szerencsénk, hogy Kossuth híve- és barátjaként, Victor
Hugo csodálatának szavaival - miszerint kétszáz francia Orbán Balázzsal ő
megbuktatná a francia császárságot - az emigrációból hazatérhetett, s megírta
hatalmas művét a Székelyföld emberi és tárgyi világáról, történelmi emlékeiről,
népművészetéről, legendáiról, küzdelmeiről. Tudomásom szerint: méreteiben
egyedülálló vállalkozás a magyar kultúrhistóriában. Faluról falura, városról
városra járva, sőt háztól házig, embertől emberig kutatva hordta össze művének
anyagát roppant nehézségek közepette.
A szabadságharcos, fölcserélvén a kardot a
tollal, önismeretünk bővítésének szentelte életét. „Szentjeim a forradalmárok" -
vallotta. A forradalmárokat az osztrák bosszú fölakasztatta és agyonlövette,
szerteszóratta, mint a mákot, a világ minden tájára, Orbán Balázs szentjeinek
helyét lenyakazatlan szentségünk vette át: a szülőföld parancsainak teljesítése.
önmagunk számbavétele és megőrzése, szellemi értékeink gyarapítása, diadalkapu
nélküli múltunk tisztelete s napjainkig sugárzó vagy álmainkba sikoltó
tanulságainak okos hasznosítása.
Amit Orbán Balázs fölmutatott: sok helyütt
romantikus persze; történész, szigorú szakember kifogás alá vetheti. Egészében
mégis eszmélet-serkentő hagyaték, egy nép szellemi és tárgyi univerzumának
maradandó dokumentuma. Szerzője beutazta Kelet egzotikus világát is, az
igazi Nagy Utazás mégis az itthoni volt. Ez a nehezebb s az eredményesebb is:
batyut kötve elindulni - önmagunk felé. Ismerős arcunk ha föltűnik a múltból és
netán megnyugtató mosolya is, hogy ahol vagyunk: huzatban is jó helyt vagyunk, a
vigaszért Orbán Balázsnak is kijár a köszönet.
(1978)
Dávid László: LENGYELFALVA
194
Római katolikus templom
A falu délnyugati
felében, kis dombocskán áll a régebbi templom helyén és esetleg falainak
részbeni felhasználásával 1802-ben épült római katolikus templom. Keletelt,
homlokzati tornyos, egyszerű késő barokk épület. Északi falába a külső oldalon
egy késő gótikus szentségtartó fülke pálcatagos keretű, üres pajzzsal
díszített alsó része van beépítve, erre egy eredetileg oda nem tartozó
kőkeresztet helyeztek. A faragvány a fal szintjéből kiemelkedik, a pajzs
megdöntött elhelyezésű. A templom egyéb középkori műrészletet nem őriz, de a
megelőző templom építéséről írásos adatok maradtak fenn.
Farcádi egyházi
hagyomány szerint a reformáció előtt Lengyelfalva is, más környező falukkal
együtt, Farcádon épített és tartott fenn templomot. Ezt kétségtelenné teszi az
1666 körül készült farcádi egyházi leltár közös templomi földekről szóló
feljegyzése: "Lengiel Falva fele forduló határban az Templomok földe vagyon
tízen hat hold. Az három falu birja. [...] A Szentegyházföld szomszédja a
lengyelfalvi Templom földe." (Liber Eccl. Udv. 1644. 145.)
A helyi egyháztörténet
1500-ra teszi a templom építését: felszentelése okleveles adat szerint 1533-ban
történt: ,,1533-ban Felvinczi János felszentelt püspök és gyulafehérvári kanonok
a Lengyelfalván alapított plébániatemplomot és két oltárát felszentelte. (Szereday:
Notitia v. etnovi Capit. p. 152.) Az 1776. május 9-én kelt és az eklézsia és
parókia dolgaira vonatkozó konskripcióból megtetszik (n. epp. 131, 1776), hogy a
templomot 1500-ban építették és 1629-ben a boltozatok helyett kazettás
mennyezetet készítettek, melynek felirata ez volt: HOC OPUS FACTUM IN ANNO 1629"
TEMPORE GABRIELIS BETHLEN. SZENTEGY HAZ FIAI VOLTANAK, ANDRAS PÉTER, BENEDEK
DIAK (Decret. vizit. n. epp. 928, 1783). Hajdan Szenttamás filiája volt. [...]
1767-ben külön egyházzá szerveződött [...] de csak 1775-ben nyert önálló
parókust. Egy 1766. szept. 27-én kelt testamentum szerint Bakó István özvegye
Orbán Borbála a lengyelfalvi egyháznak javakat, a lelkésznek és kántornak
jövedelmet biztosított, de a javak nagyobb részét rokonai később perrel
visszafoglalták. Az elpusztult régi templom helyett az egyház közössége 1802-ben
épített újat, Szent Erzsébet tiszteletére" (Schem 1882. 183.)
Az 1533. évi
felszentelésről a püspöki vikárius által kiadott búcsúengedély tudósít, melyben
az egyház jóltevőinek 40 napi bűnbocsánatot engedélyez (,,[...] quod Ecclesiam
parochialem in possessione Leugyelfalva fundatam et altaria duo in eadam
existentia consecravimus […] - SzakI II. 27.).
A XVI. század elején
önállósult Lengyelfalváról való az a Balthasarus Lengenfalwai, akit
többedmagával 1505-ben a székely közösség udvarhelyi gyűlésén közbírául
választottak (SzOkl VIII. 220.). Az 1566. évi lófő-összeíráskor e faluból
feltűnően sok, 13 személyt vesznek számba, közöttük a később annyira ismertté
lett Orbán családból Orbán Albertet és Orbán Simont (SzakI II. 203.). mindebben
az önállósulás társadalmi és népesedési indítékai is megfigyelhetők.
Az 1629-ben készült
kazettás mennyezet ma már nincs meg, a közelség azonban az ugyanezen évből való
farcádi mennyezet festőasztalosainak közreműködését teszi feltételezhetővé.
Irodalom
Orbán 1. 96, 116. -
Sebem 1882. 183. - Jakab 1901. 320. - Lévai Lajos: PoLonita -
LengyeL!aLva monográfiája. Székelyudvarhely, 1935. Ism.: Székelység 1935.
3-4. - Dávid 19692. 545. - B. Nagy 1970. 125. kk. 259.
Ferenczi Géza:
UTAZÁSOK UDVARHELYSZÉKEN
Villanások a
hajdani Udvarhelyszék történetéből
ERDÉLYI GONDOLAT
KÖNYVKIADÓ
SZÉKELYUDVARHELY
2001
34 oldal
A Baknya-tetőről magunk alatt kanyarog
völgyében a Nyikó, s madártávlatból fogjuk át Bogárfalvát, Székelyszentléleket,
Farkaslakát, háttérben fönn a magasban Székelypálfalvát meg Firtosváralját s a
Firtos tömbjét, a Nyikó mentén lefelé pedig Malomfalvát, sőt még
Székelyszentmihály házai is feltűnnek
A lengyelfalvi eltérő előtt földút vezet
Székelyszenttamásra.
A már említett irányítótáblánál jobbra kiágazó
úton Lengyelfalvára (2 km) érkezünk. Ez a helység Orbán Balázs (1829-1890)
szülőfaluja. A nagy székely utazó s széptollú író, nagy tudású kutató meg
nagyszerű fényképész ebből a faluból származott el.
A lengyelfalvi „zsákutcából" most már
visszatérve az országútra, az út bal oldalán, alig néhány száz méter után
érkezünk a Szejkefürdőhöz. Itt mindenekelőtt Orbán Balázs emléke előtt
tisztelgünk. A kényszerű hosszas külföldi tartózkodás, valamint a Székelyföld és
a Barcaság bejárása után a több tekintetben is neves birtokán, a Szejke fürdőn
„pihent meg": itt állította össze „A Székelyföld leírása történelmi, régészeti,
természetrajzi s népismei szempontból. I-V. Pest 1868-1871,-VI. Budapest 1873"
című életművét. Régészeti értékeléseitől - nyilván érthetőn - eltekintve minden
vonatkozásban ma is alapvető kiadvány, nem is beszélve a sok, leírásban és
képben, megmentett értékről. Az itt álló emeletes épület biztosított Orbán
Balázsnak „menedéket" műve megírásához.
Közvetlen közelében, a patak bal partja fölött
előbb faragott kapuk - köztük Orbán Balázsé is - sorából alkotott szabadtéri
„múzeum" vezet föl a többször is eltemetett Orbán Balázs sírjához, síremlékéhez.
Az emlékére készített dombormű néhai Orbán Áron (1927-1989) műve.
„Első nagyobb munkájának megírása során
fogalmazódott meg (...) végleges formában az a terve, hogy addigi tapasztalatait
a Székelyföld felfedezésének szolgálatában gyümölcsözteti és fejleszti tovább.
Az Utazás Keleten című műve megjelenése után, 1862 és 1868 között megfeszített,
mai szemmel szinte hihetetlennek tűnő sokoldalú, aprólékos és méreteiben
impozáns munkát végez. (...) Bejárja a vidéket - többnyire gyalog és részben
szekéren -, és egy-egy központi településből kiindulva, a legeldugottabb tájakat
is becserkészi, leírva, lerajzolva vagy lefényképezve az eléje táruló természet
csodás látványát. (...) Rendkívüli egyénisége és hihetetlen munkabírása olyan
művet eredményez, amely szinte egyedülálló a maga korában."
