A zábéköz és kitöltése; a kaputükör vagy címer

Csergő Bálint

  

Kovács Piroska
Udvarhely vidékén még néhány később épült sima kapun fennmaradt a deszkarács is, együtt a fűrészelt mintákkal, de általános a két sorosan, ferdén berakott lécezés volt.  A faragott nagykapu zábéközét betétlapokkal töltötték ki. Ezek mindig tölgyfából készültek és belőlük régebbi kapukon kettőt, tehát szélesebbet, a későbbieken hármat, sőt négyet is találtunk. A betétlapok vékonyabbak, mint a zábék, a szemöldökfa és a kontyfa. Végeiket csapozták és a két zábéba vésett sáncokba szeg nélkül, zsilipeléssel illesztették be. A száradás következtében egyformán rokkantak le, rés csak legfelül, a kontyfa mellett keletkezhetett, ami megfigyelhető minden három-négy évesnél régebbi kapun.

 

Egyházi jelképes fűrészelt kaputükör Oroszhegyből. Nem ez a jellemző a székelykapukra.

Kivételként a betétlapok függőlegesek.

 

Kaditsfalvi Kováts Péter a tükörfaragvány keretét tagoltabban alakította. Csúcsához csatolta a bogyós levélkoszorút, föléje még kétfelé hajló rövid indázatot tett és ennek középpontjába a Tibád Andráséhoz hasonló madarat faragott. A küküllőkeményfalvi kapuján már módosított. Két madármotívum került a két felső sarokhoz, a koszorú mellé. Ezek miatt nem maradt elég felület a két külső inda számára a koszorú felett. A tükörkeretbe az indaszárakra több virágot faragott, bevitte a csillagot, a középmintát változatos levél- és virágkombinációkkal egészítette ki. A két indaszár kiinduló pontjaként a keret talpára belül először ő faragott félrozettát. Igen lényeges, és egyedül csak az ő sajátja mindhárom kapuján és néhány későbbi alkotásán a korona motívum.

(Kaditsfalvi) Kovács Benedek kaputükre 1887-ből

DáM: Nagyapám korában nem faragtak mélyen, nagyon-nagyon színbe faragtak, s nem pucolták ki ők a díszítés közötti részeket, az írás is nagyon vékonyon vót beírva, úgyhogy amelyik kapu már mögérte a 60-70 évet, a feliratot is nagyon nehéz elolvasni.

A kiskapu felett egy négyszögű, díszítésre alkalmas térség alakul ki (gerendaköz). E térség kitöltésére vonalas keretbe foglalt dísz (Malonyai), változó formájú képráma, pajzs (Huszka) szolgál. Haáz Ferenc a kapu koronájának, címerének, betétnek nevezi. A mi megnevezésünk szerint ez a kaputükör.

 A címer négyszögű keretben van elhelyezve. Idővel az egész díszítőfelületet címernek, a változatos alakú keretet pedig címerkeretnek nevezték. A képkeret maga is ornamentum, babérral koszorúzott. A teret egy tőből kiinduló dús virágzat tölti be. Ez nem naturalista virágcsokor. Ma talán csak a virágok sokaságát látjuk benne, de kialakulásának idején és területén mély jelentést hordozó jelkép lehetett.

 

A zábéköz díszítésén először II. Dávid Mózes változtatott. Némelyik kapujára koszorú alakú cserefalombmotívumot, a negyvenes évek elején pedig magyar címert is faragott. Azelőtt ez a címer csak igen ritkán, bekarcolt vagy vésett technikával (Oroszhegy, Máréfalva), valamint festve (Zetelaka) fordult elő...

A címer elnevezés valószínűleg onnan származik, hogy az udvarházak kapuira felkerült a család címere. „Vagyon cserefából készített, háromlábú, megrongyolt zsendelyfedél alatt lévő galambbúgos kapu, melyre kívülről sok virágok vagynak metszve, s azok között a kiskapu felett is Teleki címer is felvágatott...” (1740). Bethlenfalván (Udvarhely m.) 1815-ben épült egy nemesi címeres nagykapu (Signia nobilitaria familiae Nagy de Betl: fal:).